Az elmúlt napokban folytatásokban megjelent egy elemzés a Jobbik programjáról a nolblog-on. Eddig már talán öt rész jelent meg, s a benyomások - hogy mást ne mondjak - vegyesek. S itt nem egyszerűen arról van szó, hogy a "baloldali beállítottságú" - ahogy a bejegyzések írója önmagát nevezi - szerző véleménye eltér az enyémtől. Hanem arról, hogy ezek a bejegyzések pontos tükrei, kifejeződései annak a zavarodottságnak, bizonytalanságnak, tanácstalanságnak, ami a magyar társadalom nem elhanyagolható részében a Jobbikkal, a Magyar Gárdával, és általában a szélsőjobboldallal kapcsolatban megfigyelhető. És itt természetesen nem a Jobbik híveiről, biztos szavazóiról beszélek, hanem azokról az emberekről, akik ugyan nem kedvelik, elutasítják a Jobbikot, sőt a szélsőjobboldali ideológiát is, miközben a Jobbik programjában pozitív elemeket is felfedeznek. Azokról, akik azt próbálják mondani, azért nem is annyira veszélyesek, szélsőségesek ezek a fiúk, hiszen... s akkor jön néhány idézet innen vagy onnan. Azokról, akik megpróbálnak észérveket keresni, észérvekkel érvelni, akik komolyan veszik, hogy a Jobbik, illetve szélsőjobboldal ideológiájával vitázni, vitatkozni lehet és/vagy kell. Azokról, akik azt hiszik, hogy a korrektség - vagy ki tudja minek az okán - dicsérniük kell az "átfogó jellegű programot", a ráfordított időt és munkát, stb. Azokról, akik nem értik, hogy a Jobbik, és általában a szélsőjobboldal nem része a demokráciának, a demokratikus politikai rendszernek, hanem beteges kinövése - nemcsak Magyarországon, hanem Európában mindenütt. Azokról, akik nem értik, vagy nem akarják megérteni, a baj nagyobb, mint gondolnánk, mert a szélsőjobboldali világnézet számos eleme ma már elérte a magyar társadalom közepét - akárhogyan is értsük ezt a fogalmat -, sőt meg is gyökeresedett ott. Éppen ezért a következőkben nem egyetlen blog néhány bejegyzésének kritikája a célom - még ha az is a kiinduló pont -, hanem a Jobbik programjának a "lemeztelenítése", hogy ezen keresztül nyilvánvalóvá váljon, a Jobbik kívül helyezte magát a demokrácián, megkérdőjelezte azt, s éppen ezért nem vezet célra, sőt sehova sem, a demokráciákban szokásos vita és kritika. De persze, mint ahogyan Európában máshol, úgy Magyarországon sem a Jobbik betiltása a megoldás - bár időnként érdemes lenne megvizsgálni, hogy a párt, illetve a párt egyes politikusainak a megnyilvánulásai mennyiben egyeztethetők össze az alkotmánnyal - , hanem az, hogy tegyük nyilvánvalóvá ennek a politikai mozgalomnak a jellegét, a céljait, s teremtsünk politikai pártokon túlmutató, azokon túllépő társadalmi konszenzust abban a tekintetben, hogy egy ilyen politikai mozgalom, párt nem kívánatos elem a magyar társadalmon és politikai életen belül.

Tovább