Maradjunk még egy kicsit a rendszerváltás első éveinél (noha nagyon is megfontolandónak tartom, mindazok véleményét, akik szerint vissza kellene menni a Kádár-, vagy éppen a Horthy-korszakba). Miközben a magyar társadalmat és politikát a kilencvenes évek legelején a Dunagate-botrány, a taxisblokád, a privatizáció, a címervita, a szovjet csapatok kivonása, Horthy Miklós újratemetése, majd a közelgő (1994-es) választások – hogy megint csak néhány tetszőleges példát ragadjak ki – kötötték le, kint a világban, a nyugat-európai demokráciákban jelentős változások zajlottak le. Ezek akkoriban szinte semmiféle érdeklődést sem keltettek Magyarországon; nem túlzás azt mondani, hogy észre sem vettük, mi történik abban a világban, ahová éppen igyekeztünk. Ahhoz, hogy ennek a változásnak a lényegét, valamint az új magyar demokráciára gyakorolt hatását megértsük, megint csak szükség van, egy rövid társadalomtörténeti és –elméleti kitérőre

Tovább