Az Emberi Jogok Európai Bírósága e hét keddjén fontos döntést hozott, ami a jövőben még szenvedélyes viták tárgya lesz. Amint arról a Der Spiegel c. német hetilap online portálja beszámol a bíróság 5000 euró kártérítést ítélt meg egy olasz anyának, aki azt sérelmezte, hogy gyermekei olyan állami iskolába jártak, ahol az osztálytermek falaira fel volt függesztve egy-egy kereszt. Az anya szerint ez az eljárás sérti az állam vallási függetlenségének az elvét. A különböző olasz bíróságok rendre elutasították az anya keresetét, mondván, hogy a kereszt az olasz történelem és kultúra, s ennyiben az olasz identitás, az olasz hagyományok szimbóluma. A strassburgi bíróság ítéletében ezzel szemben azt hangsúlyozta, hogy a kereszt elsősorban a katolicizmus, illetve a kereszténység jelképe, s mint ilyen nem áll összhangban az oktatás pluralizmusának minden demokrácia számára alapvető fontosságú elvével. Ugyanakkor a kereszt, mint egy meghatározott vallás szimbóluma zavarhatja más vallások követőit, akik ugyanazt az iskolát látogatják. Végül a bíróság arra is rámutatott, hogy különös módon védeni kell azt a jogot, hogy valaki egyetlen valláshoz sem tartozik, egyetlen vallást sem kíván követni (ami természetesen nem egyenlő az ateizmussal – bár ezt talán mondanom sem kell). 

Az ítélet természetesen nagy felháborodást váltott ki – elsősorban nyilván a katolikusok, illetve a keresztény ideológiát követő, hirdető, abszolutizáló pártok körében. A bírálók ideologikusnak nevezték a strassburgi testületet. Mások arra tettek kísérletet, hogy összekeverjék a vallásszabadságot, a vallásoktól való szabadságot és az ateizmust. Ezek a kritikák azonban paradox módon éppen azt az elvet emelték ki, ami miatt a bíróság igazat adott a pert elindító anyának: a kereszt a kereszténység, azaz egyetlen vallás szimbóluma, és pontosan emiatt nincs, nem lehet kizárólagos helye a középületekben, így az iskolákban. Megint mások pedig Európa keresztény gyökereit és hagyományait emlegették. Közben azonban megfeledkeztek mindarról a gyalázatról, amit Európa a kereszténység nevében elkövetett; arról, hogy mára Európa egy túlnyomó többségében szekularizált kontinens; valamint arról is, hogy a keresztény vallások mellett számos más jelentős vallás is jelen van Európában, s jelen volt annak történelmében is. 

Ennek, s az ehhez hasonló eseteknek természetesen vannak általánosabb tanulságai is. Nemcsak az állam és az egyház következetes szétválasztásával, hanem a keresztény Európa mítoszával kapcsolatban is. Még inkább pedig – s ez Magyarország esetében különösen fontos – az egyházaknak az oktatásban betöltött szerepével kapcsolatban. Hogy az egyházi iskolák az esetek döntő többségében magas színvonalú oktatást biztosítanak, ezt senki sem vonja kétségbe. Jól tudjuk azonban, hogy az iskola nemcsak azt a célt szolgálja, hogy megtanítsa a diákokkal a matematikát, fizikát, irodalmat, történelmet, biológiát, stb. Az is természetes, hogy a különböző egyházi iskolák hirdetik, tanítják saját vallásukat, annak erkölcsiségét, világképét. A problémát sokkal inkább az jelenti, hogy az egyházi iskolák, különösen a keresztény egyházi iskolák az értékekre való nevelés címén gyakran kifejezetten (szélső)jobboldali, nacionalista ideológiát terjesztenek, kulturális be- és elzárkózást hirdetnek. Ha valakinek ebben a tekintetben kétségei lennének, kérdezzen meg olyanokat, akiknek gyerekei, rokonai ilyen iskolákba járnak, gondoljon csak a választások előtti, templomokban zajló politizálásra, egyes egyházi tisztségviselők politikai tevékenységére, és így tovább. Éppen ezért joggal lehetne elvárni, hogy Magyarországon is újragondoljuk az egyház és állam közötti kapcsolatok milyenségét, vagy legalább beszéljünk, vitatkozzunk róla – különösen most, amikor egy olyan kormány készülődik a háttérben, amely nyíltan felvállalja a „történeti egyházak” támogatását, s amelyet ennek megfelelően a „történeti egyházak” is nyíltan támogatnak. Ami önmagában persze nem (lenne) baj. Amit azonban mondanak, az a világkép, amit terjesztenek ellene mond mindazoknak az elveknek, amelyeken a plurális demokráciák, és ennek megfelelően a strassburgi bíróság ítélete is alapul.