Azáltal, hogy a rendszerváltás első éveiben nem jött létre semmiféle társadalmi egyetértés az új társadalmi rend alapelveit illetően; hogy a politikai elit nem észlelte, s ezért nem is vett tudomást a kapitalizmus, valamint a nyugati modernitás jellegének átalakulásáról; hogy az Antall-kormány dilettantizmusa általában is megkérdőjelezte az új politikai elit alkalmasságát és hozzáértését; hogy a gazdasági helyzet folyamatosan romlott, és lassan kezelhetetlenné vált; hogy az egymást követő kormányoknak jószerivel egyetlen probléma vagy konfliktus megoldása sem sikerült – mindez odavezetett, hogy a magyar társadalom már a kilencvenes évek közepén bizalmatlanabbul szemlélte a rendszerváltást, annak következményeit. Ez a bizalmatlanság a későbbiekben egyre nőtt, egyre mélyült. Az eredmény (legalábbis egyelőre), hogy ma a magyar társadalom 88 %-a ragaszkodik az erős, jelentős mértékű állami gondoskodáshoz, kulturális szempontból pedig 68 %-a konzervatív

Továbbá, hogy az MTA Szociológiai Intézetének 2008 tavaszán végzett kutatása szerint a „rendpártiság", illetve a tekintélyelvűség a magyar társadalomban jelentős támogatottságra számíthat. Ugyanez a felmérés azt is kimutatta, hogy az antiszemitizmus és a romaellenesség széles körben elterjedt, és a társadalom nagy többsége által elfogadott nézet. Ha mindezek mellett megemlítjük, hogy a válaszadók hatvan százaléka szerint ma már nem szükséges a II. világháborúval kapcsolatos magyar felelősségről beszélni; hogy a felnőtt lakosság közel kétharmada szerint a rendszerváltozás egyet jelent az ország kiárusításával, az idegen hatalmaknak történő kiszolgáltatottsággal, a „magyar érdekek" elárulásával; hogy a Progresszív Intézet felmérése szerint a magyar társadalom 37 százaléka bezárkózó, tekintélyelvű, paternalista, globa­li­zá­ció­ellenes és fogékony az összeesküvés-elméletekre, akkor világosan kirajzolódik a mai Magyarországot jellemző társadalomszemlélet

Tovább