A magyarországi romagyilkosságok természetesen nem kerülték el a nemzetközi sajtó figyelmét. Svédországtól Németországig Kanadától Angliáig egy sor fontos, nagy tekintélynek és széleskörű olvasottságnak örvendő napi- és hetilap számolt be erről a rettenetről, fűzött hozzá különböző jellegű és tartalmú kommentárokat. Noha a cikkek eltérő jellegűek, természetűek és hosszúságúak voltak, néhány dologban egyetértettek. Mindannyian utaltak a magyar társadalomban egyre növekvő, egyre agresszívabbá, egyre kezelhetetlenebbé váló romaellenességre, a Jobbik térhódítására, a Magyar Gárda provokációira, a magyarországi cigányság jelentős részének elviselhetetlen - és a javulás semmiféle jelét sem mutató - helyzetére, a demokratikus politikai pártok tehetetlenségeire, ügyetlenkedéseire, sőt mesterkedéseire, az ellenzékiségnek az európai politikai kultúrában teljességgel szokatlan, sőt el nem fogadott formáira. Az említett írások - tessék venni a fáradtságot és elolvasni őket, vagy legalább beleolvasni egy-egy cikkbe - nem elfogultak, nem ellenségesek, nem "magyarellenesek", nem az a céljuk, hogy Magyarország rossz hírét keltsék, hanem sokkal inkább tárgyilagosak, a tényekről szólnak, arra törekszenek, hogy felhívják a külföldi olvasók figyelmét egy súlyos és drámai társadalmi problémára. Az azonban magától értetődő, hogy az említett írásokat áthatja az aggodalom, az értetlenség, a megdöbbenés, néha az alig leplezett felháborodás, hogy miképpen történhet meg mindez a 21. század elején egy európai demokráciában. Magától értetődő, mondom, hiszen a beszámolók, azok szerzői a nyugat-európai demokráciák szemüvegén keresztül nézik és értékelik a történteket. Ezen a szemüvegen keresztül pedig még rettenetesebbek, még elborzasztóbbak a történések, még kevésbé érthetőek a reakciók, mint a mi oly sok esztelenséghez szokott szemüvegünkön keresztül.

Az említett írások persze nem kerülték el sem a hazai sajtó, sem a hazai blogoszféra figyelmét. A reakciók mélyen elgondolkoztatóak, és sokatmondóak. És itt nem is annyira a szélsőjobboldali szennyoldalakra és újságokra, az azokban megjelent dühödt kirohanásokra, minősíthetetlen megnyilvánulásokra gondolok - ezekkel most foglalkozni sem akarok. Amit igazán elgondolkoztatónak tartok, az az, ami a baloldali, vagy legalábbis a baloldali gondolkodással (bárhogyan is definiáljuk ezt a kifejezést) rokonszenvező fórumokon jelent meg. Erre persze lehet azt mondani, hogy ezeken az oldalakon is elsősorban a jobboldali gondolkodás és ideológia hívei nyilvánulnak meg, ők szólnak hozzá, ők azok, akik megpróbálják befolyásolni a közvéleményt, a nyilvánosságot. Ha ez valóban így van, akkor ez önmagában is egy sor további kérdést vet fel - de ezt most hagyjuk. Nézzük meg inkább azt, hogy milyen érvek fogalmazódnak meg, mit kifogásolnak a hozzászólók a Magyarországról szóló híradásokból. Példának pedig - néhány ujságcikk mellett - vegyük a nolblogon az utóbbi időben megjelent néhány idevonatkozó bejegyzést (itt, itt, és itt).

Tovább