„Es ist die Erregung von Blinden, die am blindesten sind,

wenn sie plötzlich zu sehen glauben.”

Elias Canetti

Magyarországon hiányzik a szélsőjobboldal megítélésében az a széles társadalmi konszenzus, amely a nyugat-európai országokban magától értetődő. Szélsőjobboldali, újfasiszta pártok ugyanis Európában számos országban működnek – Portugáliától Görögországig, Norvégiától Olaszországig −, sőt egyes országokban parlamenti helyeket is szereztek a választásokon. A nyugati-európai országok – a demokratikus pártok és a társadalom egyaránt – azonban komolyan vették a szélsőjobboldal kilencvenes évektől kezdődő megerősödését. Éppen ezért mindent megtettek annak érdekében, hogy tudatosítsák, a szélsőjobboldali ideológia és világnézet veszélyezteti a demokráciát, megfertőzi a politikai kultúrát, elzülleszti a társadalmi nyilvánosságot, ostobaságaival, megvalósíthatatlan ígéreteivel, olcsó populizmusával bolondítja az embereket, a gyűlölet terjesztésével rombolja a mindennapi élet minőségét.  Ez magyarázza, hogy a demokratikus pártok Európában mindenütt összefogtak – ideológiai hovatartozásuktól függetlenül −, hogy politikai eszközökkel akadályozzák meg a szélsőjobboldal, az újfasizmus előretörését. S noha mindennek ellenére egyes országokban a szélsőjobboldali pártok esetenként jelentős támogatásra tettek szert, mégis azt kell mondani, hosszú távon sikeresek voltak az erőfeszítések, a nyugat-európai országokban alapvető társadalmi egyetértés mutatkozik a szélsőjobboldali mozgalmak, újfasiszta pártok elítélésében.