Az Élet és Irodalom legutóbbi száma hosszabb, és több szempontból is elgondolkodtató interjút közöl Bíró Andrással a magyarországi cigányság helyzetéről. Noha a beszélgetés igen fontos kérdéseket érint, s Bíró elkötelezettségét sem lehet kétségbe vonni, mégis számos vitatható állítás, vélemény fogalmazódik meg az interjúban. Egyrészt Bíró meghökkentő módon általánosít, amikor a cigányságról beszél, miközben egy másik helyen nyomatékosan hangoztatja a roma társadalom rendkívüli differenciáltságát. Ebben az összefüggésben különösen nehezen érthető az a tétele, „hogy a cigányság többsége esetében egy premodern társadalmi struktúráról van szó, egy specifikus kultúráról és embercsoportról, amely - hogy csak a leglényegesebb specifikumait említsem - évszázadokig nem járt iskolába, ezért kívül maradt az írásbeliségen, és ezért nem alakult ki írásos kultúrája. Ez kemény történelmi tény. És mivel a múltat - megtanulhattuk volna - nem lehet végképp eltörölni, különösen nem máról holnapra, ezt az előzményt és a belőle adódó konzekvenciákat sem lehet büntetlenül figyelmen kívül hagyni”. Ebből a megállapításból nem derül ki, hogy kiket jelöl a „cigányság többsége” kifejezés. A magyarországi, a kelet-európai, a vidéki, a falusi cigányságot, a cigányság valamelyik korosztályát, stb.? Ennél is lényegesebb, hogy nem derül ki, milyen konzekvenciákra gondol Bíró? A hiányzó műveltségre, a képzettség, a tudás hiányára? S mindennek azért van jelentősége, mert ez gátolja a romák társadalmi integrációját? És mit is jelent a „premodern társadalmi struktúra”?

De lépjünk tovább. Egy másik helyen Bíró arra utal, hogy a Magyar Gárda és a szélsőjobboldal stratégiája, amely szerint minden cigány bűnöző azért sikeres, mert egybeesik a falusi emberek mindennapi tapasztalatával, megerősíti azt, hiszen a cigányok szokták ellopni a termést. Itt azonban éppen az a lényeg, amit Bíró nem mond ki, nevezetesen, hogy az ilyen jellegű általánosítást szoktuk rasszizmusnak nevezni. Ha egy, tíz, száz roma esetenként vagy gyakrabban lop, abból semmilyen módon sem következik, hogy a „cigányok lopnak”. Hiszen a számtalan tolvaj magyar kapcsán sem gondoljuk, hogy a „magyarok lopnak”. Ezt bizony mondania kellett volna Bírónak - éppen a korrektség okán. Arról nem is szólva, hogy ez a fajta rasszizmus a romák integrációjának az egyik legfőbb akadálya.

Nagyon fontos, amit azzal kapcsolatban mond, mennyire hiányzik a helyi cigány közösségekbe való beépülés, a helyben történő, konkrét segítség. Bíró itt kissé váratlanul a radikális arab mozgalmat, a Hamasz-t gondolja megfelelő példának. Az persze igaz, hogy a Hamasz igyekszik megteremteni a normális élet feltételeit az arab országokban, segíti a leginkább rászorultakat, iskolákat, kórházakat hoz létre és működtet, de aligha lehet elfelejteni, hogy mindezt radikális politikai céljai szolgálatába állítja. Éppen ezért nem gondolnám, hogy ez a leginkább megfelelő összehasonlítás.

S végül, a mind gyakrabban megfogalmazódó félelem. A Magyar Gárda, a Jobbik és a szélsőjobboldal cigányokkal szembeni egyre fokozódó agresszivitása mögött egyre világosabban látszik a provokatív szándék, az igyekezet, hogy sikerüljön kirobbantani az erőszakot, hogy valahol valamelyik roma közösségben elfogyjon a türelem, hogy tényleges összecsapásokra kerüljön sor. Bírónak itt tökéletesen igaza van. Ma Magyarországon az egyik legfontosabb társadalmi feladat, egy ilyen összetűzés kirobbanásának a megakadályozása.