Legkésőbb a ferencvárosi önkormányzati választások óta a Jobbik, illetve annak előretörése a hazai politikai nyilvánosság egyik kedvenc témájává vált. (Ugyanakkor Magyarországon sajnálatos módon nincs semmiféle kiterjedt társadalmi vita a szélsőjobboldalról, annak eszmerendszeréről, a szélsőjobboldali ideológia elterjedésének megakadályozásáról) Noha még mindig túlsúlyban vannak azok a megnyilvánulások, amelyek szerint a Jobbik, illetve a szélsőjobboldali ideológia nem jelent valódi veszélyt a magyarországi demokráciára nézve - mégis az utóbbi hetekben, hónapokban egyre nyilvánvalóbbá vált egyfajta hangváltás. Egyrészt a Jobbik közelíteni látszik a parlamenti bejutás küszöbét, s még az is elképzelhető - legalábbis egyes közvéleménykutatási adatok szerint -, hogy a Fidesz és az MSZP mellett csak a Jobbik küldhet (egy) képviselőt az Európai Parlamentbe (ami persze már csak azért is groteszk lenne, mivel a Jobbik saját magát euroszkeptikus pártnak nevezi - nem másutt, mint az európai választásokkal kapcsolatos programjában). Ezzel párhuzamosan megnőtt a párt politikusainak is az önbizalma, akik most már egyenesen a "harmadik politikai erőnek" tartják és nevezik pártjukat. Másrészt megszólalt a másik oldal is. Az elmúlt napokban előbb Gusztos Péter, majd Fodor Gábor, utóbb pedig Gyurcsány Ferenc is neonáci pártnak nevezte a Jobbikot. Az említettek szerint a Jobbik ideológiájában, politikájában megtalálható a holokauszt tagadása, az antiszemitizmus, és a rasszizmus - ha nem is közvetlen, de közvetett formában. Hogy a Jobbik egy durván szélsőjobboldali párt, aligha tagadható. Hogy azonban ez a szélsőjobboldaliság ténylegesen miből áll, milyen ideológiai, világnézeti elemei vannak, arról viszonylag keveset tudunk. Pedig érdemes erre odafigyelni, ha meg akarjuk tudni, mi a Jobbik (növekvő) népszerűségének a titka. Éppen ezért ebben a bejegyzésben igyekszek rámutatni a Jobbik által képviselt társadalom- és világkép némely összetevőjére, anélkül, hogy részletesen elemezném a hazai szélsőjobboldal egészét.

Tovább