Khomeini ajatollah húsz évvel ezelőtt, 1989. február 14-én hirdette meg a teheráni rádióban a Salman Rushdie elleni fatvát. Az ezt követő események - erőszakos tüntetések Rushdie és a könyve ellen, halálos kimenetelű támadások kiadók, fordítók, könyvterjesztők ellen, Rushdie illegalitásba vonulása, stb. - közismertek. Azt is tudjuk, hogy a könyv elleni tiltakozás Indiában kezdődött 1988 októberében, ami aligha volt véletlen. Ott ugyanis ugyanennek az évnek a novemberében választásokat rendeztek. A könyv elleni tüntetések segítségével, majd annak betiltásával a radikális muzulmánok igyekeztek javítani pozícióikon. Hasonlóképpen politikai okai - az Irán és Szaúd-Arábia közötti vetélkedés - voltak a Khomeini által meghirdetett fatvának is. Mindezt azért kellett röviden megemlíteni, hogy lássuk, a Sátáni versek elleni tiltakozás soha nem volt spontán jellegű, a legtöbb muzulmán tudomást sem vett a könyvről. Ez csupán egy az eseményekhez kapcsolódó számos legenda közül. A tény ezzel szemben az, hogy a történések elválaszthatatlanok az akkori muzulmán világon, illetve az iszlámon belüli politikai, ideológiai harcoktól.

Ugyanakkor azonban mindaz, ami Rushdie könyve körül történt - és ez ennek a bejegyzésnek a tárgya - mély és máig ható hatással volt és van a nyugati demokráciákra. Ezért írhatta a FAZ, hogy a Rushdie elleni fatva olyan volt, mint egy földrengés, amely gyökeresen megváltoztatta az európai, a nyugati országok társadalomképét és -felfogását. Mások arra utaltak, hogy ez a fatva mintegy az első fejezetét jelenti egy máig tartó sötét és szomorú eseménysorozatnak - az iszlám fundamentalisták és a liberális demokráciák közötti összecsapásoknak. Megint mások azt hangsúlyozzák, hogy a fatva meghirdetését követően a konfliktus gyorsan globalizálódott, és ahogy Kenan Malik írja, a Rushdie-ügy "a modern időkben" a szólásszabadsággal kapcsolatban folytatott legfontosabb vita tárgya és kiindulópontja lett. De nemcsak az. A Rushdie-ügy volt az (egyik) első olyan politikai konfliktus, amely a közvélemény számára, a nyilvánosságban úgy jelent meg, mint a különböző civilizációk közötti összeütközés. Ez volt az első és jelentős globális méretű kulturális konfliktus, amely a nyugati demokráciák alapvető értékeit érintette - méghozzá úgy, hogy azokat megkérdőjelezte -, miközben visszatükrözte a nyolcvanas évek végén a nyugat-európai országokban uralkodó társadalmi hangulatot, kulturális "tájképet". Visszatekintve ez a "pillanatfelvétel" önmagában is érdekes, de még tanulságosabb, ha a fatva nyomán elindult, a Rushdie-ügy által kiváltott változásokra figyelünk.