Nézzük akkor, hogy mi vezetett idáig - mert hogy ezt a kérdést vetettem fel az előző bejegyzés végén. Nyilván számos különböző jelentőségű és fontosságú ok játszott/játszik szerepet az SzDSz jelenlegi helyzetének kialakulásában, azt azonban nem hiszem, hogy mindössze a párt egyes politikusainak arroganciája (Orbánnál, Kövérnél, Kósánál, Semjénnél aligha találni arrogánsabb, nagyképűbb politikusokat) vagy az váltotta volna ki, hogy "az SZDSZ holdudvara, mint "felsőbbrendű lény", senkitől fel nem hatalmazva kezdett itt "liberális számonkérő széket" játszani. Érv semmi, csak mocskolódás" - ahogyan egyes hozzászólók fogalmaztak. Ezek nem érvek, csupán az SzDSz-szel szemben meglévő ellenérzések, utálkozás egyik kifejeződési formája. Már csak azért is, mert a párt és a "holdudvar" között alapvető konfliktusok alakultak ki az elmúlt évek során. Akárcsak az állandó sikertelen - de persze nem teljesen hatástalan - kísérletek az SzDSz kriminalizálására. Elfogadom viszont azok érvelését, akik szerint Gyurcsány megjelenése, valamint az MSZP liberalizálására tett - el ne feledjük, kudarcot vallott - kísérlete megnehezítette az SzDSz dolgát, s a párt erre a megváltozott helyzetre nem találta meg a megfelelő választ. Az is igaz, hogy elégtelenek és színtelenek voltak a pártnak a roma társadalommal, annak konfliktusaival kapcsolatos reakciói. Ugyanígy sikertelen és ügyetlen, sőt téves volt a párt európai választási kampánya is. Mégis mindennek ellenére azt gondolom, hogy itt egy hosszabb folyamatról, mélyebben rejlő struktúrális problémákról van szó, amelyekben persze az utóbbi hetek, hónapok, évek eseményei különösen nagy súllyal esnek latba. Noha az SzDSz egyik mostani elnökjelöltje szerint nincs szükség önostorozásra, s úgy tűnik az SzDSz valóban nem hajlik különösebben eddigi tevékenységének, politikájának kritikus elemzésére, mégis azt gondolom, hogy ez megkerülhetetlen feladat. Persze nem az "önostorozás", nem a hirtelen feltámadt lelkiismereti problémák, nem az szembenálló érdekcsoportok és táborok közötti ellentétek további mélyítése miatt. Hanem azért, mert minden párt, minden politika mozgalom sikeres működésének egyik előfeltétele, hogy időnként kritikusan szembe néz önmagával, addigi tevékenységével, s feltesz önmagának kíméletlen kérdéseket is. Ezt most az SzDSz sem tudja megkerülni - de ha mégis megkerüli, csak egy újabb lépést tesz a megsemmisülés felé.

Tovább