Az elmúlt jó néhány nap a Fidesz/Orbán (média)inváziójának a jegyében telt el. Előbb a Fidesz néhány vezetője találkozott a Reformszövetség tagjaival. Ezt követően Orbán kijelentette, hogy nekik ez a program nem kell, nem is gondolkoznak ilyen válságkezelő csomagokon, mert szerinte a mostani gazdasági rendszer "rendszerhibás", nem javítgatni kell, hanem újjá kell építeni mindent, gazdaságot, kapitalizmust, politikai életet, társadalmat, államot. (Aligha tekinthető persze véleltlennek, hogy nem sokkal később a kormány is hasonló álláspontra helyezkedett.) Egyébként is van nekünk, azaz a Fidesznek saját programja (hol?), nincs másra szükségünk. Majd Orbán megtartotta szokásos, bár idén többször is elhalasztott országértékelő beszédét. Ennek kapcsán újra csak tanúbizonyságot tett a világban való jártasságáról - de ezt csak mellékesen említem meg. A hírTV "Rájátszás" című műsorában ugyanis azt találta mondani, hogy az országértékelő beszéd "egy hagyomány, amit külföldön is nagyon sokan tartanak, többek között Bajországban egy sörsátorban" (no comment!). Ebben a beszédben ugyancsak arról beszélt, hogy az eddigi rendszer kinőtte magát, alapvető változásra van szükség (helló Barack Obama). "Új emberek vezetik majd a világot" - mondja (csak tudnám kire, kikre gondol... S ne feledjük, volt már "új egyezség" is - ezen belül különösen elgondolkodtató volt a korábbi "panel-proliknak" felkínált "új egyezség"), "új világ" lesz, "új kor", "új irány" (A New Direction for America)... majd jött egy kis "magyarkodás" ("Az új világban a nemzeti, a magyar lesz a fő."), az állam szerepének kiemelése ("Régen elfogadtuk, hogy minden, ami állami, az nem jó. De ezt nem kell elhinni"), majd hozzátette "Rend lesz, biztonság lesz" (itt aztán, gondolom a monoki polgármestertől Babarczy Eszterig mindenki tapsolt örömében.). Beszélt persze az egymillió munkahelyről, arról, hogy mindenki használható szakmával a kezében lép majd ki az iskolából, és persze felderítik a korrupciós ügyeket, és így tovább, végigzongorázta a populista politikusok összes kedvenc témáját, miközben becsempészte beszédébe Blair, Sarkozy vagy éppen Obama néhány neki tetsző gondolatát (függetlenül attól, hogy őszi amerikai útja után úgy vélte, a Demokrata Pártnak ma nincs érvényes mondanivalója... bár ennek felemlegetése már lerágott csont)  - anélkül, hogy meg kellene mondania, hogy mindezt hogyan akarja elérni. Igaz, az ezt követő hosszú tv interjúkban már a kiskaput is kinyitotta, mondván, a gazdasági program konkrét számait majd csak akkor teszik közzé, ha már hatalmon lesznek. Ha pedig már hatalmon lesznek, akkor majd azt fogja mondani, minden, amit eddig mondtam/mondtunk érvénytelen, mert a helyzet, amivel szembesülnünk kell lényegesen rosszabb annál, mint amit vártunk... Egyébként is, tette hozzá, nem az érdekli a választókat, hogy 8 vagy 9 százalékkal csökkenti majd a Fidesz az adókat, hanem az, hogy ő, a Fidesz gyökeresen új irányba kívánja vezetni az országot. (Épp itt tartottam, amikor némi késéssel a kezemben került - pontosabban a szeme elé került - a The Nation egyik írása, amelynek sokat eláruló címe: Rising to the Occasion. Reimagining Socialism Micsoda véletlen...) Hogy aztán Orbán mindebben hisz-e, vagy összekeveri a vágyait a valósággal, hogy gátlástalan populista vagy realitását vesztett ábrándozó-e, az szinte mindegy (legalábbis ebben a pillanatban és a számomra). Már csak azért is, mert ennek a "populizmust profin alkalmazó" politikának jelentős sikere van Magyarországon, ami sokat elárul erről a társadalomról. És azt Orbán és tanácsadói is jól tudják, hogy a választók (vagy legalábbis azok jelentős része) nem az absztrakt programokat, hanem azt részesítik előnybe, aki azt mondja, amit hallani akarnak. Csupán egyetlen példa: A hírTv említett adásában Orbán fontosnak vélte megjegyezni: "De kétségkívül nem lehet elmenni amellett a tény mellett, hogy igen, van Magyarországon egy közösség, ez a cigányok közössége, amelynek a tagjai egyre növekvő számban és egyre durvább bűncselekményeket követnek el, szinte lehetetlenné téve az együttélést." (no comment!) Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy a beszéddel kapcsolatos értékelések - noha nem függetlenek a politikai hovatartozástól - nem elmarasztalóak. A Magyar Narancs szerkesztőségi cikke például egyenesen orbáni víziókról beszélt, arról, hogy Orbán azt az ajánlatot tette, az ő vezetésével vegyen az ország népe új irányt (itt csak két "apró" kérdés vetődik fel: melyik ez az irány, és miért várja el, hogy elhiggyük, ő majd jobban csinálja). Mindez persze önmagában nem annyira érdekes, azt is mondhatni, Orbán bevett kampányfogások, jól ismert szlogenek tömegével bombázta hallgatóit. Ugyanakkor van néhány olyan mozzanat - akár szimbolikus politizálásnak, szimbolikus politikának is nevezhetnénk -, amelyek nagyon sokat mondanak, árulnak el a Fidesz politikai kultúrájáról és filozófiájáról. A továbbiakban ezekről a megnyilvánulásokról lesz röviden szó.

Tovább