Ha egy normális országban élnénk, akkor most mindenkinek fel kellene emelnie a hangját. Meg kellene szólalnia minden vezető politikusnak, és egyértelmű, jól érthető szavakkal elítélnie azt, ami Tatárszentgyörgyön (és előtte Nagycsécsen és Pécsett) történt. További félrebeszélésnek már nincs helye.

Ha egy normális országban élnénk, akkor ennek a társadalomnak már régen világossá kellett volna tennie , hogy nem kér a bayerzsoltokból, a háttérből a szélsőjobboldalt finanszírozó szélesgáborokból, zavarodott morvaikrisztinákból, jobbikból, magyargárdából, az uszításból, a gyalázkodásból, a mocskolódásból.

Ha egy normális országban élnénk, akkor a mérsékelt jobboldal publicistái nem az emberi jogok hazai védelmezőin gúnyolódnának, és nem alattomos csúsztatásokkal teli írásokat közölnének a romákról.

Ha egy normális országban élnénk, akkor nem lenne a magyar társadalom 81 százaléka romaellenes

Ha egy normális országban élnénk, akkor "a gimnáziumi tanulók közel 60 százalékát" nem zavarná "a cigány padtárs".

Ha egy normális országban élnénk, akkor a monoki polgármesternek és társainak nem jutna eszébe, hogy a társadalom legszegényebb és legelesettebb rétegeinek rovására csiszolgassa politikai karrierjét.

Ha egy normális országban élnénk, akkor egyetlen városi rendőrkapitánynak sem jutna eszébe, hogy "etnokulturális" fejtegetésekbe bocsátkozzon.

Ha egy normális országban élnénk, akkor már régen annak kellene lennie a legfontosabb társadalompolitikai feladatnak, hogy ezt a borzalmas állapotot feloldjuk. De nem további tájékozódásra, programokra, javaslatokra, okoskodásra lenne szükség, hanem konkrét, az egyes vidékek, települések sajátosságainak megfelelő cselekvésre.

De nem élünk normális országban.

Egy olyan országban, társadalomban élünk, amit számos szinten mély és engesztelhetetlen gyűlölet és gyűlölködés hat át.

Egy olyan országban, társadalomban élünk, ahol a legszegényebbeknek, a legelesettebbeknek semmiféle politikai képviseletük sincs.

Egy olyan országban, társadalomban élünk, ahol a legszegényebbeket, a legelesettebbeket egyszerűen kirekesztjük, és bűnbakká tesszük.

Egy olyan országban, társadalomban élünk, ahol néhány bűnöző okán egész etnikai csoportokat lehet megbélyegezni és elítélni.

Egy szégyellni való országban élünk.

Szerző: ethnografus  2009.02.24. 13:45 Szólj hozzá!

Címkék: romák gyilkosság rasszizmus tatárszentgyörgy

A bejegyzés trackback címe:

https://kolumna.blog.hu/api/trackback/id/tr33962947

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása